Február 2021 – Sun-Mi Hwang: Rügy

Szerző: febr 28, 2021könyvklub0 hozzászólás

Február utolsó szombatján ismét összegyűltünk, hogy egy jót beszélgessünk Sun-Mi Hwang világsikert arató állatmeséje fölött, ami, mint kiderült, sokkal több, mint egy egyszerű állatmese. Nők, anyaság, apák, szerepek, önvezető autók, 50 cent és Pink, önmegvalósítás, az élet tanulása, összetartozás és elkülönülés, tyúkok, kacsák, menyétek és mi magunk volt a tárgya a februári Könyvkovász klubnak.

Világolvasásunk második állomásaként Dél-Koreába látogattunk. Változó, hogy ki mennyire mozgott otthonosan a dél-koreai vagy a megengedőbb ázsiai irodalom területén (igazából egyikünk se igazán), de a Rügy, amellett, hogy hozta némelyek elvárását a maga letisztult prózájával és kemény témájával, nagyon sok ismerős elemet is tartogatott. Ismerősek az állatok a tanyán, ismerősek a növények és a kérdések, problémák, amik megjelennek, a mi életünket is ugyanúgy átszőhetik.

Abban is mind egyetérthettünk, hogy a magyar kiadás mennyire csodálatosan szép, és Földi Andrea illusztrációi mennyire jól kézen fogják a szöveget. Az, ahogy Rügy a rajzokon szépen sorban veti le a tyúk álarcot és válik egyre inkább nővé, ráerősít a szöveg egyik lehetséges értelmezésére és segít fenntartani azt a folyamatos hintáztatást, hogy most egy csirkéről van szó, vagy inkább egy nőről? A két pólus közötti kilengés nagyon erős feszültséget tart fenn, sosem lehetünk biztosak benne, hogy miként olvassuk a szöveget. Segít is rajtunk ez a hinta, mert amíg egy tyúk szenvedéséről sokkal többet be bírunk fogadni, ha mindezt egy nőről olvasnánk, lehet elutasítóbbak lennénk, de így mire feleszmélünk, hogy hát ez mégsem egy tyúk, már késő, már beengedtük a bőrünk alá a könyvet.

Érdekes választás az állatmese forma egyébként, hiszen egyszerre eltávolít a szövegtől, megjelöl egy régi hagyományt, kijelöli a szöveg helyét a mi világunkon kívül, és mindeközben jócskán fel is erősíti a mondanivalóját, mert egy váratlan szemszögből kerülnek megvilágításba a saját és társadalmunk problémái. Szóba került Moskát Anita regénye, az Irha és bőr, amiben a társadalom rasszizmusa sokkal nagyobbat üt a fajzatokon keresztül, mintha pusztán emberekről szólna. Abba már belefáradtunk, ebbe még nem.

Földi Andrea csodálatos illusztrációi csak még inkább felerősítik a mondanivalót

Több síkon is megragadt bennünket Rügy története. Adta magát, hogy nő- és anyaságtörténetként tekintsünk rá, ami számos kérdést feszeget. Faj- és önfenntartásunk összefeszülését, az önfeláldozást, a szülői szerepek milyenségét, mennyire természettől adottak, vagy mennyire konstruált és tanult dolog az, ahogy szülőként működünk, és amit elvárnak tőlünk. Létezhet egyáltalán szülőség szerelem nélkül? Társ nélkül? Apaképek és anyaképek és a gyermek viszonya a szüleihez. Anyaszerepek és apaszerepek és ami azon túl van, és ami az egyénből marad, miután szülővé válik. Marad egyáltalán valami? Hogyan kovácsolja össze a szülőség és az anyaság a korábbi ellenségeket, hogyan ismerünk magunkra valakiben, aki korábban feloldhatatlan ellentétünk volt, hogyan borul össze egy menyét és egy tyúk.  Megszólaltak személyes tapasztalatok, saját szüleinkkel való kapcsolatunk, még Beauvoirra is kikacsintottunk egy kicsit.

Ugyanezen gondolat mentén jött szóba a szeretet, elfogadás és család kérdése is. Kik az igazi családunk? Mi köt minket össze igazán? Mennyire fontosak a gyökereink és az, hogy mások mit látnak a mi gyökereinknek? Az örök kérdést nem sikerült feloldanunk a “nurture és nature” között, de beszéltünk megannyi esetről, hogy örökbefogadott gyerekek keresték gyökereiket, honnan jönnek és ezáltal hová tarthatnak, vagy kevert etnikai háttérrel, kozmopolita módon nevelkedett ismerősökről, akik sehol sem érezhették igazán otthon magukat. Arról, hogy mennyivel könnyebb menni, ha van hova visszatérni, és mennyire sok mindenki lehet az, akihez vissza lehet térni. És hát mikor aktuálisabb mindez, mint a mi globalizált világunkban, amikor szinte már nincsenek is határok?

A Rügyet persze tekinthetjük egy még allegorikusabb történetnek is, amennyiben elszakadunk a tojástól és Rügy anyaság utáni vágyától. Értelmezhetjük úgy is, mint a komfortzónánkból való kilépés és az önmegvalósítás utáni vágy beteljesedése. Így a tojás lehet bármi, amit létrehozni szeretnénk, az udvar egy rossz élethelyzet, melyből nem merünk kilépni, csak ha egy igazán radikális lökést kapunk, a külvilág és a menyét pedig mindaz a félelem, ami bennünk lakik, és ami visszatart minket a változástól és amivel egy ponton akár nyugvópontra is tudunk jutni.

Végül még egy igazán szép dolog: Rügy névválasztása és önkeresztelése. Ő magának választja a nevét, ezzel mintegy megjelölve a helyét a világban, meghatározva önmagát és szerepét. Csodálatosan szép mozzanat ez, ahogy elnevezi magát és mintha innen indulna az ő útja. Most már létezik, neve is van és akarata, célja is. Viszi magában mindazt, amit nevének választott.

Vajon mi a nevünkkel milyen csomagot kaptunk?

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.