Határokon belül határtalanul – öt plusz egy magyar női szerző

Szerző: márc 8, 2021Értékelések0 hozzászólás

Legyen az idei nőnap tényleg a nőké és szóljon többről, mint a managertől kínosan átvett kókadt tulipán. A Könyvkovászon a nőnap az írónőké, és közvetetten az olvasó nőké is. Ünnepeljük őket és magunkat, mert tehetségesek, sokszínűek és csodálatosak vagyunk. A hét során minden nap öt olyan női szerzőt hozunk nektek, akiktől érdemes olvasni. Válogatásunk szigorúan szubjektív, és mint minden hasonló vállalkozás hiányos, a teljesség igénye nélkül készült, hiszen szerencsére sokkal, de sokkal több kiváló női író van, mint ahány ebbe a sorozatba belefért. Választottaink lehetnek híresek és felkapottak vagy rejtett gyöngyszemek, magyarok vagy a világirodalom részesei. Nagyot merítettünk, hogy lássuk, megannyi műfajban ott vannak és alkotnak, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint olvasni Tőlük. (A hetet pedig két igazán szuper könyvvel zárjuk, hogy megkoronázzuk a Könyvkovász nőnapi extravaganzáját.)

Az a tapasztalatunk, hogy a hazai irodalom igen erős előítéletekkel sújtott. Hiszen ha magyar, akkor az már eleve nem lehet annyira jó, mint egy külhoni regény. És ha még mellé tesszük, hogy nem csak magyar, de még nő is írta, akkor dupla hátrányból indul a könyv. Pedig nem kellene félnünk, mert írjanak regényt, novellát, verset vagy mesét, ott vannak és alkotnak a magyar nők százféle színben és formában, csak egy a közös: varázslatosan.  Évek múltán is fejünkben visszhangzó sorok Tóth Krisztinától; az a bizonyos “szvorenes próza”; a finom, de mégis biztos kezű földhözvágás, ami magától értetődően Szabó Magda. Mindez és még sok más, ajánlunk hát nektek ötöt és egy bónuszt, akikben nem fogtok csalódni. 

Felhasznált fotók: MTI/Tormai Andor, Wikipédia, Bielik István, Szöllősi Mátyás

Moskát Anita

Számomra Moskát Anita a nagybetűs magyar fantasy szerző. Víziója van arról, hogyan és miként működik jól egy fantasy, és nem is fél megírni azt. Könyveivel sorra dönti le a műfaj körüli előítéleteket, és írja át az olyan rossz beidegződéseket, minthogy a fantasy mese, komolytalan vagy csak gyerekeknek való. Regényei napjaink húsbavágó problémáival foglalkoznak, de kiemelik azokat a hétköznapok átlagosságából, hogy új és meghökkentő kontextusban ábrázolja őket. Csavar egyet (vagy inkább többet) a nézőpontunkon, hogy még nagyobb erővel üssön majd a felismerés. A Horgonyhely világa például azért zseniális, mert nemcsak egyszerűen megcserélte a szerepeket (nők és férfiak viszonyrendszere borul fel a regényben), nemcsak az történt, hogy hirtelen az alul lett felül; hanem fogta a terhességet, ami mióta a világ a világ az egyik leginkább lehorgonyoztató jelenség, és azt tette a szabadság és a hatalom kulcsává. Elementáris erővel hatnak a szövegei, a Horgonyhely befejezése után sokáig megszólalni se tudtam, csak csak lélegezni szerettem volna, jó nagy, mély kortyokban venni a levegőt, mert olyan élmény olvasni azt a könyvet, mint nagyon sokáig, nagyon mélyen víz (vagy ez esetben föld) alatt lenni. Próbáljátok ki, megéri.

Szabó Magda

Szabó Magdát mindenki ismeri, még a magyarkönyvekbe is bejutott, szinte egyedüli nőként. Sőt, a kevesek egyike, aki külföldön is sikert aratott, 2015-ben még a New York Times 10-es listájára is felkerült, az Ajtó című regényével. Szabó Magda könyvei ezerféle hangon szólalnak meg, pályafutása során mindenkinek írt, kicsinek és nagynak egyaránt. Nemcsak regények, de versek és színpadi művek is születtek a kezei között. Olyan kultikus művek fűződnek a nevéhez, mint az Abigél, amit több, mint tíz éve olvastam először, de mégis egy gyomorremegős izgalom fog el, ha Matulára gondolok. Műveiben hétköznapi hősök, sok-sok mindennapos, szinte már jelentéktelen esemény fonódik össze és válik mindennél jelentősebbé. “Mindig a részletek a legizgalmasabbak egy nagy irodalmi műben – tanította Kőnig magyarórán –, kérem, sose feledjék el figyelemmel kísérni a részleteket!” – és nincs ez másként Szabó Magda műveivel sem, figyelmesen kell őket olvasni, mert az írónő véghetetlen éleslátással ábrázolja karaktereit, minket az életet. Persze ne álltassuk magunkat, Szabó Magda könyvei könnyedén a földhöz vágják és megdolgozzák az olvasót, mert kegyetlenül őszintén ír az életről, ami sokszor csodálatos, de nem mindig az.

Gergely Ágnes

Gergely Ágnes szerény véleményem szerint méltatlanul mellőzött az olvasók körében, pedig az 1933-ban született írónő tollából nemcsak regényeket és kisregényeket, de verseket és esszéket is olvashatunk, arról nem is beszélve, hogy kiváló műfordító. Ki ne akarna olyan mondatokat olvasni egy fordításról szóló esszékötetben, minthogy “Fulladást a megíratlan vers okoz. A nagy vers, ha megírják, a lélegzetvétel drámája.”? Neki köszönhető a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb kisregénye is, A chicagói változat, aminek egész szövege egy allúzió, Kosztolányi Hajnali részegség c. versére van felfűzve. Gergely Ágnes mondatai olyanok, mint egy nagyon magas kakaótartalmú csokoládé, egyszerre gazdag és édes és gyönyörű, de ugyanannyira sötét és keserű  is. Kegyetlenségében és éleslátásában talán Szabó Magdához hasonló, de van benne valami sokkal finomabb, megkapóbb. Gergely Ágnest mindenkinek olvasnia kellene.

Tóth Krisztina

Tóth Krisztina már régen kitörölhetetlenül beírta magát a magyar irodalmi életbe, legyen szó versekről, novellákról, regényről vagy gyerekkönyvekről, szinte minden területen megtaláljuk. Több személyes emlékem is van Krisztina műveiről, az egyik ahogy az Örkény színházban egy beszélgetésen arról mesélt, hogyan hallja a vers dallamát írás közben, és hogy hogyan ragadt meg a fejében egy sor (“A havak éve volt”) és egy fehér tájat átszelő vonat képe sokáig anélkül, hogy rájött volna, egy József Attila vers kavarog a fejében. Emlékszem még egy versre, aminek egy latin halnév a címe, és az istennek sem találom meg, pedig amikor olvastam, rögvest kiírtam kézzel egy füzetbe, amit valahova elberheltem; és még mindig tudom idézni egy másikból a sorokat, miszerint “Mért lepleződnek le mindig a csodák. / Mikulás. Gólya. Most meg ez.” vagy a jóval viccesebb “Az vagy nekem mint rabnak a fegyőr, (…), combnak a borosta”. Azt hiszem, ez a jó irodalom ismérve, nem pedig az, miket nyilatkozik az illető. 

Szvoren Edina

Szvoren Edina különleges helyet foglal el a szívemben, és azt hiszem, az irodalomban is. Egyrészt kevés olyan alkotó van, aki kizárólag csak rövidprózát ír, másrészt pedig nincs olyan alkotó, aki úgy írna, mint Szvoren Edina. Különleges, teljesen szokatlan képzettársításokkal és képekkel, olyan mondatokkal, melyeket újra és újra muszáj elolvasnunk, nem azért, hogy értsük, pusztán gyönyörűségből. Minden szövegének van egy sajátos, egyfajta szvorenes, utánozhatatlan hangulata. És aki olyan címeket tud kitalálni, minthogy “Arról, hogy miért nem lehet gyertyafénynél újságot olvasni egy Föld körül keringő űrhajón”, és abba olyan mondatokat leírni, miszerint “Nézd az arcát, mondom az egyik ismerősömnek, aki azt hiszi magáról, hogy el tudja énekelni a Homok a szélben dallamát, és én évek óta nem vitatkozom vele.”, az minden figyelmet és elismerést megérdemel. Olvassátok Szvoren Edinát, mert csak akkor fogjátok pontosan érteni, miről is beszélek.

+1 Máté Angi

Ha Szvoren Edináról azt írtuk, különleges, nem tudom, mit mondhatnánk még Máté Angiról. A Vajdahunyadon született írónő gyerekkönyveiben olyan világok elevenednek meg, melyekről esetleg azt hihettük, rég elfeledtük, de még mindig ott lapulnak tudatunk mélyén. Mondhatnánk, hogy gyereknyelven ír, amikor olyan mondatokat olvashatunk tőle, mint “Énekelt a csend, s énekére hullni kezdett valami puhaság az égből, pilinkélt, míg ujjnyi, majd két ujjnyi lett, végül térdig állt a világ benne.”, de annál jóval több van ebben a sokszor mosolyogtató, máskor elgondolkodtató nyelvi játékban. Valamit nagyon mélyen megérint az olvasóban, én ezt legerősebben a Mamó c. kötetben éreztem, ahol a kislány a nagymamájával él, és az egész szöveg hangulata visszaidézte a saját nagyszüleimnél töltött délutánokat, és ez az élmény éppen úgy egyszerre szép és szomorú, mint maga a könyv. És ha valaki eddig azt hitte, csupán gyerekeknek érdemes ilyesfajta könyveket megvásárolni, az nyugodtan gondolja újra.

0 hozzászólás

Trackbacks/Pingbacks

  1. Régről, vagy újonnan felfedezve – öt klasszikus női szerző | Könyvkovász - […] hogy megkoronázzuk a Könyvkovász nőnapi extravaganzáját.)A sorozat előző bejegyzését itt […]

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.