Root to rise

Szerző: ápr 8, 2021Értékelések0 hozzászólás

Naomi Novik a Rengetegben egy népmesékre (főleg szláv-lengyel folklórra) építkező fantasyt alkotott, ahol főhőseink önmagukkal, egy mágikus erdővel és egymással is küzdenek.

Szeretem a meséket, nagyon erős szövegeknek tartom őket, mert az emberi lélek legalapvetőbb rezdüléseire rezonálnak, alapvető félelmeink, vágyaink és szükségleteink artikulálódnak bennük. Az emberiség igen gazdag mesekinccsel rendelkezik, és jó, hogy réges-régi meséink továbbgyűrűznek és megtalálják útjukat, és újra meg újra felbukkannak, gondoljunk csak Valentére, Gaimanre, vagy hazai vizekre evezve Kleinheicz Csillára.

“A tündérmesék nagyon is igazak: nemcsak mert arra tanítanak, hogy sárkányok igenis vannak, hanem mert arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni.

G. K. Chesterton

A Rengeteg egyik fő témája is mélyen emberi és nagyon is aktuális. Az utóbbi évtizedekben kinyíltak a határok, megszűntek a távolságok, bárhová eljuthattunk, bárhol letelepedhettünk, és új életet kezdhettünk (ez persze így pandémia idején inogni látszik, de a mostani bezártság sem fog örökké tartani). Mozgásszabadságunk korábban elképzelhetetlen méretűre nőtt. Ebben  a világban, ahol a fiatalok fele kivándorolna, ahol az utazás vezető hobbivá és sokak számára életformává nőtte ki magát, muszáj elgondolkodnunk magunkon és a gyökereinken.  Hova kapcsolódunk és miért? Mi tart minket itthon vagy éppen mi nem tart minket itthon? Mi az az itthon egyáltalán? Honnan jövünk? Hová tartunk? Vannak-e gyökereink és kellenek-e nekünk azok a gyökerek egyáltalán? Nem magától értetődő többé, hogy a világ melyik csücskében élünk.  Az otthon és otthontalanság kérdését vizsgálja Tompa Andrea is a Hazában, csak a másik oldalról. Ott már visszafelé nézve boncolgatjuk hovatartozásunkat, és “hovavetődésünket”, míg Agnyeska még csak élete elején jár, és helyét keresi. Könnyebb ezzel a szemszöggel azonosulni a fiatalabb olvasóknak, akik még szintén csak a helyüket keresik. 

“– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelenti, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”

Novik a mesék távolságtartásával kezeli ezeket a kérdéseket. Két főszereplője, a bezárkózva élő, és a gyökéreresztéstől mereven elzárkózó Sárkány, valamint a minden porcikájával az élőhelyéhez kapcsolódó Agnyeska kettőse a két végletet képviselik. A kérdéskör az angol címben is megjelenik: az “Uprooted” jelentése gyökerestül kitépve, kiszakítva lenni. A magyar cím ellenben inkább a szereplőinket és világukat fenyegető mágikus erdőre fókuszál, ami több fák csoportosulásánál. Nem hagyományos ellenségkép a Rengeteg, hiszen nem ember, nem is szörny, sokkal inkább valami sajátos entitás, de nem is a megszokott rossz szellemre hasonlít. Hihetnénk, hogy magával a természettel harcolunk, de mégis valami mással,  a Rengeteg él, gondolkodik, van benne valami nagyon emberi, a szándék és cél: bosszút állni.

És mint oly sokszor, itt is kiderül, hogy a harc csak még több harcot szül, és a sebeket nem mélyíteni, hanem begyógyítani kell, hogy tovább élhessünk. Főleg úgy, hogy a Rengeteg nem egyarcú, hanem már-már láthatatlanul munkálkodik, szórja magjait és bármelyikünkben elültetheti azokat. 

A gyökerek és a rengeteg mellett a harmadik nagyon erős elem a könyvben maga a mágia. A varázslás itt veleszületett adottság, képesség ami vagy van, vagy nincs, de ha van is, akkor is csiszolgatni, képezni kell, hogy jól működjön. Minden varázsló mágiája különböző: éles ellentétben áll a Sárkány óraműként, pontosan és precízen müködő mágiája Agnyeska útkereső, intuitív varázslásával. A könyv legszebb részei a közös varázslásuk leírásához kapcsolódnak, ahogy a két véglet összesimul és együtt kezd dolgozni. Ahogy Novik megfogja a mágiát, az egy cseppet sem akar tudományosnak látszó lábakon nyugodni, árad és épül a belső erő, megmozdulnak a falak, semmiből teremnek elő dolgok, burjánzanak az indák és pulzálnak a fények. 

Szépen megírt és felépített mese a Rengeteg, ideális ha a visszavágyódnánk egy sűrű-sötét erdőségbe, ahol mágikus lények, varázslók, bűbájok és kardok között kereshetjük a hazavezető utat. Mert mindenhol jó, de legjobb otthon.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.