Alámerülés saját mélységeinkbe – Rachel Cusk: Körvonal

Szerző: ápr 14, 2021Értékelések0 hozzászólás

Egy középkorú, elvált írónő repülőgépre száll, hogy Athénba utazzon, ahol egy írókurzuson fogja tanítani az alkotni vágyókat. A Körvonal története nagyjából ennyivel összefoglalható, és az olvasó nem is vár el tőle ennél többet, még az első néhány oldal elolvasta után sem. Egy kiábrándult, életközépi válságban szenvedő nő a szürkés Londonból a végtelen életenergiát sugárzó, napos Athénba repül; szinte biztosak vagyunk a történet kimenetelében. Eszünkbe juthat az Ízek imák szerelmek vagy ehhez hasonló történetek, ahol a végkimenetel mindig valamiféle csodálatos megvilágosodás, és az sem hátrány, ha esetleg a szerelmet is megtaláljuk közben – lehetőleg egy jóval fiatalabb férfi képében. Ám minderről szó sincs.

Cusk szépen lassan húzza csőbe az olvasót, csak apránként ébredünk rá, hogy bizony átvertek minket, és ez nem az a szokványos regény, amit vártunk; ám akkor már túl késő, visszavonhatatlanul beszippantott a kötet. Az alaptörténet ugyan valóban az, amit az imént felvázoltam, ám már felszállás előtt olyan gondolatokkal találkozhatunk, mint:

„Amikor a hang a hangszóróban az oxigénmaszkoknál tartott, senki sem törte meg a csendet, senki sem tiltakozott, senki sem emelt szót az utasítás ellen, hogy csak akkor segítsünk másoknak, ha önmagunkat már biztonságban tudjuk. Pedig nekem voltak kétségeim.”

Ez ízelítőt ad a szöveg elmerengő, elgondolkodó hangulatából, pláne amikor a történet úgy folytatódik, hogy a főszereplő beszédbe elegyedik ülésszomszédjával, egy idősebb úrral. A párbeszéd azonban feltűnően egyoldalú, inkább monológ, mint bármi más, ahogy a férfi felvázolja élete történetét. Vagy legalábbis kiragad belőle darabkákat, és olyan fényben tünteti fel magát vagy akár másokat is, ahogyan ő szeretné. A főszereplő végül, foglalkozási ártalomként, számon is kéri rajta a narráció hibáit. Ez a párbeszédtechnika nem is változik a kötet során.

A Körvonal tulajdonképpen pontosan az, amit a cím ígér: egy történet váza, amit az itt-ott felbukkanó szereplők életének körvonalai szőnek át. Bárkinek is keresztezi az útját a főszereplő, újra és újra megismétlődik az egyoldalú, szinte monológba forduló párbeszéd, felrajzolódik egy élet íve, de nem túl precízen, éppen csak annyira, hogy valamennyire magunk elé tudjuk képzelni. A regény így furcsán főszereplő-nélkülivé válik, hiszen ugyan van egy névleges főszereplőnk, ő azonban nem egy kulcsfigura, sokkal inkább egyfajta összekötő szerepben tetszeleg a sok különböző életút között. Kevés dolgot tudunk meg róla, az ő életének szintén csak a kontúrjait ismerjük meg; és a beszélgetések során is ritkán szólal meg, kevés témával kapcsolatban fejti ki a véleményét. A fő hangsúlyt minden esetben az emberi kapcsolatok kapják. 

„Nem vagyok biztos benne, feleltem, hogy egy házasságban az ember egyáltalán tisztában lehet azzal, kicsoda valójában, vagy hogy igazán külön tudja választani azt, aki ő maga, attól, aki a másik által létezik.”

Az utazás motívuma így nemcsak térben értendő, hiszen a megismert szereplők életét is úgy szeljük át, mint korábban a repülő az eget, vagy később a férfi hajója a tenger vizét. Nem véletlen talán az sem, hogy Rachel Cusk a regény helyszínéül éppen Görögországot választja: főszereplőnk bolyongása Odüsszeuszra emlékeztet (akinek neve el is hangzik az írókurzuson), szintén folyamatosan új alakokkal találkozik, akik aztán történetüket elmesélve szépen lassan bekerülnek a pantheonba, így alakítva ki a szereplők csarnokát. Az pedig, hogy a kötet legvégén a főszereplő az Agorát javasolja meglátogatni, már csak hab a tortán.

Különleges olvasmányélmény tehát a Körvonal: ahogy a repülő alászáll, hogy szereplőnk Athénba megérkezhessen, úgy kényszerít minket is arra, hogy alámerüljünk önmagunkba. Elmosódott kontúrokkal megjelenő, de mégis hús-vér szereplők; egy apránként, szóról szóra, mondatról mondatra gondosan felépített világ – ilyen volt a Körvonal, mi pedig repesve várjuk a trilógia további két kötetét!

A kritikához a könyvet a Park kiadó biztosította, ezúton is nagyon köszönjük nekik. A könyvet itt rendelhetitek meg közvetlenül a kiadótól, ha megjött hozzá a kedvetek.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.