Április 2021 – Jón Kalman Stefánsson: Ásta

Szerző: máj 2, 2021könyvklub0 hozzászólás

Áprilisban a kies Izland felé vettük az irányt, vezetőnknek pedig Jón Kalman Stefánssont kértük fel. Az írónak már ötödik magyarul megjelenő kötete az Ásta, így voltak, akik igencsak magas elvárásokkal ugrottak neki az áprilisi kötetnek, míg mások csak most kezdték a Stefánssonal való ismerkedést. Mi személy szerint töretlen lelkesedéssel rajongunk Stefánssonért, akit néhány évvel ezelőtt a Halakkal nincs lábukkal ismertünk meg.

Nagyon más könyv azonban az Ásta, hiába keresnénk benne a Halakat, nem fogjuk megtalálni itt, pedig Stefánsson most is megcsillogtatja lírai oldalát, de mellette, talán hogy balanszírozzon, néha erősen a naturalitás és vulgaritás felé kormányozza a hajóját. De még így is marad ereje arra, hogy néha frappáns szentenciákkal rukkoljon elő, vagy csak csodálatosan szép mondatokat szúrjon be egy-egy elmélkedés közepébe.

“Talán azért, mert a boldogságnak túl hosszú az út ide, Keflavíkba”

Vannak olyan találkozók, amikor a beszélgetés végére úgy érezzük, sikerült sokat megfejteni az adott műből, hogy mélyre ástunk, sok-sok rétegét felfejtettük és tényleg megértettünk valamit, abból a bizonyos üzenetből, amit a könyv közvetít. Vagy legalábbis találtunk egy számunkra fontos vonatkozást és értelmezési módot, ami szépen egymás mellé rendezi a regény adta puzzle darabokat. Így éreztünk a Rügy, a Máglya vagy az Öreg, aki szerelmesregényeket olvasott után is. Az Ásta azonban más volt. Másfél óra elmélkedés után is sok kérdőjel maradt bennünk, és több, egymásnak ellentmondó értelmezésre is rá tudtuk mondani, hogy igen, akár ez is lehet.

“ Ha egyáltalán lehetséges lett volna bármikor, hogy időrendben beszéljük el egy ember életét a bölcsőtől a koporsóig, ahogy mondani szokás. Mert senki nem él így. Attól a pillanattól fogva, hogy elménkben gyökeret vert az első emlék, megszűnünk időrendben érezni, gondolkodni, s ezután ugyanannyira élünk abban, ami már elmúlt, mint ami most van”

De miről is szól az Ásta?

A regény középpontjában meglepő módon, Ásta áll, az ő története kapcsolja össze a körülötte lévők életét. Ásta neve egy betű híján szeretetet jelent, és Halldór Laxness Függetlenk emberek egyik karaktere után kapta. Mókásnak találtuk ezt a kis csavart, hiszen Stefánsson reégnyének hőseiről sok mindent lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy függetlenek lennének. Mert hát ki is valóban független ebben az életben?

Pókhálóra hasonlító mintát véltünk felfedezni közöttük, ahogy sokféleképpen kapcoslódnak egymáshoz és megannyi szálon összefut az életük. A szerkezet is pókhálóra emlékeztető labirintus, nem pedig egyenes vonal, sokszor térünk vissza ugyanoda, kanyarodunk el, találkozunk majd ismét szétválunk. Mozaikokból épül fel a történet, és ránk, az olvasóra van bízva, hogy összeállítsuk valahogy. Ez azonban nem egyszerű feladat, de talán éppen ez a kihívás teszi olyan érdekes élménnyé az olvasást.

“Mikor be kell hordani a szénát, akkor be kell hordani a szénát. Boldogság, bánat, egyenesség, árulás, a nyugati kultúra filozófiai rendszere, a matematika legújabb felfedezései – söpörjük csak mindezt félre. A széna az széna, a tél pedig hosszú. Izland története mindenekelőtt  – de legutolsósorban is – fáradhatatlan küzdelem annak érdekében, hogy a széna még eső előtt be legyen hordva, hogy megszárítsák, majd a pajtába kerüljön.”

És míg arról, hogy kinek is szólhatnak Ásta levelei, volt-e valaha boldog huzamosabb ideig az életben, miért tűnik el Mamácska, zavaró-e belekapcsolni az írót a történetbe hosszan polemziáltunk, abban mindannyian egyetértettünk, hogy mennyire jó volt azokat az apróságokat olvasni, amik az izlandi léthez és szellemiséghez vittek minket közelebb. A magányosság és izoláltság, az időjárás és a sötétség szerepe egészen más perspektívákat nyújtanak ott, mint nekünk itt a kontinens közepén.

Érdekes és összetett regény az Ásta, amit most szinte neki is állhatnánk újra elolvasni, hogy figyelmesen haladva válaszokat keressünk a felmerült kérdéseinkre.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.