A blogról

Két dolgot szeretünk nagyon: az ételt és az irodalmat. Persze sok minden mást is, a jó bort, meg az ücsörgést a Duna-parton, vagy gyalog bejárni egy idegen várost; de ez a kettő ott is velünk van. Hisszük, hogy testünket jó ételekkel, szellemünket, pedig tartalmas olvasmányokkal kell táplálnunk és valljuk, hogy az olvasás lehet ugyanolyan közösségi élmény, mint az evés, csak el kezdenünk könyvekről beszélgetni. Ebből a szellemiségből született a KönyvKovász, ahol egy olvasni, beszélgetni és enni szerető közösséget szeretnénk létrehozni. Egy olvasmányélmény végülis pontosan úgy működik, mint egy üveg jóféle kovászos uborka: hiába kerülnek szépen sorba egymásra a mondanivalók rétegei, hiába úszkál mellette egy-egy szál kapor, fokhagyma, miegymás, a végén mégiscsak az olvasó, a kovász, teszi fel az i-re a pontot – esetünkben a dunsztos üvegre a tetőt. Értelmezzük, emésztgetjük a látottakat-olvasottakat, és mire az éhes közönség felnyitja az üveget, már készen állnak a gondolatok, hogy kiröppenjenek belőle.

A blogon beszámolunk aktuális olvasmányélményeinkről, dokumentáljuk irodalom inspirálta kulináris kalandozásainkat és mesélünk arról is, hogy mi zajlik a KönyvKovász könyvklub havi találkozóin.

Gyere, legyél te is kovászmag, fogyassz velünk könyveket (is)!

Az alapítók

Edina

Az, hogy hamarabb tanultam meg olvasni, minthogy iskolába mentem volna, nem teljesen igaz; az viszont igen, hogy már gyerekként is úgy csináltam, mintha tudnék: az ujjammal követtem a szöveget, mint a felnőttek, és közben fejből szavaltam. Lelkesedésem azóta is töretlen, szeretek mindent elolvasni, ami elém kerül – még akkor is, ha mégsem tetszik és fanyalgok közben. Ha nem olvasok, akkor szeretek enni és főzni, videójátékokkal játszani, takarókba burkolózva fetrengeni a kanapén, hosszú sétákat tenni, éttermek teraszán hideg bort kortyolgatni (már amíg lehetett), épületek homlokzatára felnézni, cicákat-kutyákat simogatni. Ó, és jógázom. Sokat.

Dóri

Világéletemben olvasóként gondoltam magamra, ez számomra a normális állapot. Esti mesékkel, mondókáskönyvvel, A Két Lottival lettem olvasóvá, vagy lehet, hogy egész egyszerűen így születtem.
Szeretem mind az öt érzékkel és óriási lelkesedéssel élni az életemet, érezni ahogy alakul a tészta az ujjaim között, mélyen beszívni a tenger illatát, érezni, a homokot, a füvet vagy a földet a mezítlábas (vagy meztéllábas, ahogy nagymamám mondaná) talpam alatt, jó hangosan kacagni és olaszosan gesztikulálni. Ezt a lendületet és beleérzést szeretném ide is elhozni, hogy aztán beszélgessünk, beszélgessünk és beszélgessünk. Mert ha valamit nagyon, akkor beszélni, hát azt szeretek.